Költői a kérdés. Mindenki tudja, hogy mi is az a közpénz, bár nem hiszem, hogy bárki is azon gondolkodott volna, hogy definiálja. Közpénz tulajdonképpen az a pénz, amiből az állam, az önkormányzatok gazdálkodnak. Amiből támogatásokat, pályázati pénzeket juttattnak az arra érdemeseknek. Ami mégis közös jellemző, az az, hogy a közpénz az tőlünk, a közösségtől ilyen-olyan módon beszedett pénz, amit aztán az arra feljogosítottak felhasználnak, szétosztanak. Ezért fizetünk gyakorlatilag az élet szinte minden területén adót, illetéket, járulékot, büntetést... etc. Ezek a pénzek kerülnek abba a "nagykalapba", amiből aztán majd az arra feljogosítottak eldöntik, hogy mit és milyen mértékben finanszíroznak. 

Ami tehát bizonyos, hogy a közpénz semmiképpen nem azoknak a magánvagyona, akik végül eldöntik, hogy mire költik. Ezt támasztanák alá azok a különböző jogszabályokban rögzített rendelkezések, amelyek arra hivatottak, hogy megakadályozzák a közpénz kalapba való illetéktelen benyúlkálást. De mint minden szabály, ez is csak annyit ér, amennyit betartanak belőle. És valljuk be nagy a kísértés. Ott van az a sok pénz, aztán ott vannak azok a fránya szabályok is, amelyek hála a Jóistennek nem olyan túlságosan rigorózusak. És persze fontos arra is gondolni, hogy mi van ha lebukik valaki. Ilyenkor jön a kockázatelemzés. Mármint a döntéshozó személyes lebukásának kockázatáról szóló elemzés. Megéri-e lenyúlni a pénzt összevetve az érte kapható büntetésből származó veszteséggel. Azt hiszem, hogy egyelőre még pozitív a szaldó, azaz érdemes lenyúlni, mert több marad, mint ami veszik.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha vannak olyan jogszabályok, amelyek épp a közpénzek tisztességes felhasználását hivatottak biztosítani, akkor hogy a fenébe lehet mégis lenyúlni belőle. A válasz egyetlen szó: ésszel. Ugyanis nincs olyan szabály, ami teljesen kizárná annak a lehetőségét, hogy ki lehessen játszani. Pláne igaz ez ezekre a sokszor emlegetett közpénzek védelmét hivatott jogszabályokra. Kezdve az államháztartási törvénytől, befejezve a közbeszerzési törvényig és a hozzájuk kapcsolódó mindenféle sallang jogszabályokra. Itt is mindig megtalálható az a "hungarikum", amit kiskapu néven szoktunk emlegetni. Bár néha még kerítés sincs. De kiskapu az mindig van és lesz. És ami ezekben nagyon fontos: pártsemlegesek. 

A következőkben néhány olyan technikára szeretném a figyelmet felhívni, ami teljesen törvényesnek és szabályosnak tűnik, de az végeredmény mégis a közpénzekből való irányított részesedés. Ha érdekli a téma, akkor tartson velem.